A múlt század közepétől a fordítások számának ugrásszerű növekedése maga után vonta a fordítás mibenlétével, elveivel, követelményeivel foglalkozó tudományos gondolkodás iránti egyre nagyobb igényt. A fordítástudomány holmesi belső felosztása (1972) elméleti, leíró és alkalmazott területekre megteremtette a tudományág részterületeinek elkülönülését a gyakorlatban, és az igényt az egyes területek kutatási kérdéseinek és feladatköreinek meghatározására.
A fordítástudomány szempontjából történelmi jelentőségű The Name and Nature of Translation Studies című cikkében Holmes (1988: 71) a diszciplína hármas belső felosztása után a leíró fordítástudomány (descrtiptive translation studies – DTS) számára a jelenségek leírása mellett az általános elvek kialakítását jelölte meg alapcélkitűzésként.